|
|
Amit az elhelyezésről tudni érdemes
Vannak, akiknek már középiskolás emlékeik között is szerepel a kollégium. Kinek pozitív, kinek negatív érzései támadnak e szó hallatán, mely a sarki kiskocsmához hasonlóan a tanulófolklór sarkalatos eleme. A középiskolások elhelyezése azonban jócskán különbözik a felsőoktatási kollégiumoktól. Ennek egyik oka például, hogy a középiskolás kollégiumok nagy részében a tanintézménynek otthont adó város tágabb vonzáskörzetének diákjai költöznek össze a fárasztó napi ingázást elkerülendő, így tulajdonképpen regionális jellegű csoportosulásról van szó. Ezzel szemben egy jobb egyetemre az ország minden részéről érkeznek lelkes hallgatók, ennek köszönhetően a felsőoktatási kollégiumok lakói szülőhelyüket tekintve jóval heterogénabb kört alkotnak. Sőt, ha hozzávesszük, hogy színvonalasabb intézményeink szomszédos és messzi országokból is csábítanak hozzánk fiatalokat, a kép még ennél is változatosabb. Ilyen környezetben sok érdekes tapasztalatot szerezhet az ember, lakótársain keresztül más kultúrákat, más szocializációkat ismerhet meg. A felsőoktatás kollégiumai abban is különböznek a középiskolásoktól, hogy itt tinédzserek helyett továbbtanuló fiatal felnőttek élnek egymás mellett, akik bővebb élettapasztalataiknak és méltán elvárható intellektusuknak köszönhetően rendezettebb, bizton kulturáltabb közösséget alkotnak.
Harc a helyekért
A kollégiumokba minden évben nagy a túljelentkezés, komoly harcok folynak a jobb helyekért. Mi ennek az oka? Sokaknak már korábbról sem idegen ez az életforma, és úgy érzik, ez a társasági élet legegyszerűbb módja. Van, aki speciális szakkollégiumot választ (például Eötvös Collegium), ahol nem csak fedelet kap a feje fölé, de csúcsképzést is az őt érdeklő tudományokból. Ennek köszönhetően a szakma a vérévé, mindennapi rutinjává válik, ami megfizethetetlen. Apropó megfizethetetlen: a kollégiumot választók legnagyobb százaléka azért keres lakhelyéül ilyen intézményt, mert a családi vagy egyéni költségvetésből nem futná saját lakásra, bérletre. Vagy ha futná is, azt a pénzt másra szeretné elkölteni, tandíjra, kényelmesebb életre. Egy kollégiumi hellyel rengeteg pénz megspórolható, hisz amíg ott egy átlag férőhely öt–tízezer forint, addig egy albérlet egy főre eső része huszonöt-harmincezer is lehet. Ha pedig valaki egyedül vesz ki egy teljes lakást, annak például a fővárosban ez akár több mint egyhavi minimálbérbe kerülhet. A kollégiumok ráadásul általában közel vannak az egyetemekhez, így még akár időt is megtakaríthatunk. A kollégiumokba általában pályázattal lehet bekerülni, az igényléseket döntőbizottság bírálja el, leginkább a szociális helyzet és a lakhely távolsága alapján. A szakkollégiumokba való bejutáshoz sokkal fontosabb szakmai kritériumok alapján válogatják ki a szerencséseket.
Igénytelenségtől a luxusig
A magyar kollégiumokról az általános és sztereotip kép, hogy régiek, igénytelenek, lelakottak, épületgépészeti berendezéseik megbízhatatlanok. Ez természetesen nem valamennyire érvényes, a skála roppant széles. Elit, kimondottan luxuskörülményeket kínáló diákszállóktól az életveszély határát súroló túlélőtáborokig terjed az országos spektrum. Vannak teljesen laza és merevebb házirenddel bíró intézmények. Lehetnek állami, egyházi vagy magánkézben. Bár a legtöbb már régebben épült, szinte mindegyikre igaz az általános törekvés, hogy szeretnék fejleszteni szolgáltatásaikat. Lassan mindenhol elérhető lesz a széles sávú internet, sokhelyütt van belső rádió- vagy tévéadás. A biztonságot is nagymértékben fokozták az elmúlt években. A rohamosan terjedő beléptető rendszereknek és a vendégregisztrációnak hála, az értékek többnyire biztonságban vannak. Bár a belső ellenség, azaz a szarka lakók ellen ma sem lehet központi védelmi intézkedéseket foganatosítani, ez szerencsére a felsőoktatásban nem tipikus, az ilyen egyének pedig úgyis hamar kikopnak az intézményekből.
Mint egy nonstop tábor
Akik nem kedvelik a kollégiumot, általában a körülményekkel magyarázzák ezt. Akik nehezen viselik a csendes magány hiányát, nem bírják a közös használatú zuhanyzót-vécét, akik nem szeretnek közös konyhában főzögetni, azok inkább ne próbálkozzanak az ilyen jellegű elhelyezéssel. Bár az állapotok a középiskolainál sokkal kényelmesebbek – kisebb a szobalétszám például –, azért messze nem olyanok, mint otthon. Akkor miért érdemes sokak szerint mégis kipróbálni? A boldog kollégisták szerint, mert ez egy új, meglehetősen szabad életforma, rengeteg új arc ismerhető meg itt. Az ember sosincs egyedül, olyan ez, mint egy nonstop tábor. A többiek közelségének köszönhetően nem kell messze menni egy jó kis buliért, vizsga előtti éjjel is jó eséllyel szerezhető jegyzet, mindig van, ki tanácsot ad vagy meghallgatja az esetleges lelki bajokat. Általában vannak, illetve alakíthatóak különböző szakmai vagy hobbikörök, tanulócsoportok. A felsőoktatás kollégiumai nem kerékkötői, sokkal inkább segítői az eredményes tanulmányi előmenetelnek. Az együttélés során pedig az ember egy nagyon szoros és összetartó társaságnak lehet tagja, melyet a nomád életkörülmények csak edzenek. Ennek feltétele azonban a kettős tolerancia. Tűrni kell tudni az esetenként előforduló hibákat, a fűtés egyenetlenségét, a melegvíz korlátozott mennyiségét. Emellett megértéssel kell lakótársainkhoz viszonyulni: ha így teszünk, szükség esetén cserébe mi is bizton elvárhatjuk ezt. A kölcsönösség elve alapján lehet tisztán tartani a vécét, és moziba küldeni szobatársainkat intim percek idejére.
A pozitív példa
Általában minden intézménynek saját kollégiuma van, azaz például a műszaki egyetem vagy a bölcsészkar hallgatói külön intézményekben kapnak szállást. Ennek nagy előnye, hogy többé-kevésbé hasonló érdeklődésű emberek élnek egy fedél alatt. Vannak frekventáltabb és eldugottabb szállások, a legnagyobbak már országos hírt is szerezhettek maguknak. Ilyen például a Budapesti Műszaki Egyetem Schönherz Zoltán kollégiuma, mely ha másról nem, a tradicionális és legendás Schönherz-Qpáról sokak számára ismert. A karcsú, húszemeletes épületet 1981-ben adták át a hallgatóknak, azóta ezer férőhellyel könnyít az elhelyezési gondokon. Tizenhat hallgatói szint található itt, emeletenként tizenhat négyszemélyes szobával. Az intézmény kitűnő internetes oldalának tanúsága szerint a második emeleten orvosi rendelő, betegszobák, vendégszobák kaptak helyet; az első emeleten nagyterem, a stúdió és a KSZK (a Kollégiumi Számítástechnikai Kör) helyiségei, valamint a Hallgatói Iroda található, a földszinten nagyterem, büfé, könyvtár és irodák vannak, az alagsorban pedig tornaterem, edzőterem, szauna, valamint műszaki jellegű és raktárhelyiségek sorakoznak. Lakószintenként a szobával azonos méretű tanulószobák, tévészobák, főzőkonyhák, klubszobák vannak. A földszinti nagyterem teljes évfolyamokat megmozgató rendezvények befogadására is képes. Minden kollégiumi szobában van internetcsatlakozási lehetőség, így a nap 24 órájában korlátlanul hozzáférhető a világháló. A kollégium zártláncú tévéhálózatán saját szerkesztett adást sugároz a stúdió. Minden szobába be van kötve a telefon, amin előfizetés esetén ki- és befelé is lehet telefonálni. Minden kollégiumi belépővel rendelkező használhatja a szakmai könyvtárat. A kollégium saját orvossal és fogorvossal rendelkezik. Két büfé üzemel a Schönherzben, az egyik nappal, a másik este tart nyitva. Minden lakószobában van hűtőszekrény, az ágyneműcsere, izzócsere illetve a WC-papír utánpótlása központilag biztosított. Több szolgáltatás nem tartozik hozzá a kollégium által biztosítandó alapvető dolgokhoz. Részben a kollégisták által a kollégium alapdíjon túl fizetett (a KGY által megszavazott) kiegészítő kollégiumi díj fedezi őket, részben pedig az önzetlen kollégisták munkájának köszönhetően működnek. A házban példa értékű a szervezési struktúra, és nagyon komoly szakmai élet folyik, ezekről a honlap részletes tájékoztatást nyújt.
Szellemi műhelymunka
Az ELTE Eötvös Collegiuma rendkívül patinás intézmény: 1895-ben báró Eötvös Loránd alapította a párizsi École Normale Supérieure mintájára. Célja a színvonalas tanárképzés volt: tudós, önálló kutatásaikkal is kitűnő, hivatásukat szívvel-lélekkel végző oktatók felnevelése nemzedékről nemzedékre. A Collegium számos kiváló tudóst adott a magyar szellemi életnek: neveltje volt többek között Kodály Zoltán, a nyelvész Gombocz Zoltán, a történész Szekfű Gyula, az író Szabó Dezső vagy a kémikus Zemplén Géza. 1948-tól viszontagságos évek következtek az intézmény számára, de 1991-ben rehabilitálták, 1995-ben pedig visszakerült az ELTE irányítása alá, belső autonómiájának megtartásával. A Collegiumban a szakmai munka műhelyi keretekben folyik. A bentlakóknak magas szintű követelményeknek kell megfelelniük, az egyetemi képzést kiegészítő kurzusokon, előadásokon kell részt venniük, valamint az adott műhely szakmai követelményeit teljesíteniük. A műhelymunka mellett a Collegium elvárásai közé tartozik a nyelvvizsga- és átlagkövetelmény is. A Collegium e magas szintű képzéshez kívánja megteremteni a lehetőséget (nyelvoktatás, belső órák, rendezvények stb). Az 1910-ben átadott Ménesi úti épületben két- és háromágyas szobákban helyezik el a bentlakókat. A Collegium az első emeleten az MTA Irodalomtudományi Intézetének és az intézet könyvtárának ad helyet, emellett saját könyvtára is van, sőt a műhelyeknek könyvgyűjteményeik is vannak. A könyvtár mellett a számítógépterem is rendelkezésre áll. A lakók széles körű tájékozottságát nemcsak a bölcsészek és a TTK-sok állandó érintkezése segíti elő, hanem különféle színvonalas kulturális, tudományos és szórakoztató rendezvények is. A lakók társadalmi életének talán fő központja a pinceklub, az Estike. Itt rendszerint hetente kétszer zajlik buli (egy csendesebb kedden és egy kifejezetten hangos csütörtökön), de időnként spontán bulik is hajlamosak szerveződni, és félévente három-négy alkalommal még egy-egy zenekar is koncertezik. A sör legendásan olcsó, és a szíves kiszolgálásra e cikk szerzőjének legutóbbi látogatásakor sem volt panasz. Az Estikében szoktak próbálni és előadni a Drámakör tagjai is, akik a kollégiumi honlap tanulsága szerint nagyjából félévente készítenek egy-egy előadást. A frissen felvett hallgatók, a „góják” számára minden évben „gójatábort” szerveznek. Aztán valamikor október táján „gójahétvégét” is tartanak a Collegiumban és környékén (ami általában a Gellért-hegyet jelenti), akadályversennyel, bulival, bállal, valamint emlékversennyel. Tavasszal vannak az Eötvös Napok, amelyek szintén egy hétvégényi ideig tartanak, versenyekkel jól megspékelve: van vetélkedő, foci- és kosárlabda-bajnokság, és ekkor tartják a Gányfőző Versenyt is, ahol az indulók szabadon kotyvaszthatnak kedvükre. Egész félévben filmklub működik, ennek keretében minden vasárnap egy-egy különleges filmet vetítenek. A dalosabb kedvűek nagy örömére énekkar is van az intézményben. A kollégiumi tagságnak azonban szigorúak a követelményei: Minden kollégistának el kell végeznie félévenként legalább egy, a szakjának megfelelő műhely által szervezett kurzust. A diákok feladata még, hogy a negyedik és a hetedik félév végére egy-egy középfokú nyelvvizsgát szerezzenek, valamint tanulmányi átlaguk két egymást követő félévben nem süllyedhet 4,25 alá. Ezen kívül néhány műhely tagjainak évente kötelező évfolyamdolgozatot kell leadniuk, valamilyen, őket érdeklő témáról. Az ezektől eltérő, esetleg még szigorított követelményeket az egyes műhelyek saját szabályzatukban rögzítik. A Collegium oktatási koncepciójának egyik központi gondolata a „szabadon szolgáló szellem” mellett az interdiszciplinaritás, mely magába foglalja a látszólag egymástól távol eső bölcsész- és természettudományok termékeny párbeszédét is.
Példáink jól mutatják, hogy nem kell elkeseredni, ha valakinek úgy jön ki a lépés: kollégiumban kell töltenie felsőfokú tanulmányi éveit. A kulturált szórakozási lehetőségek és a műhelymunka mellett ugyanis tagja lehet egy ízig-vérig fiatalos és szabad szellemű társaságnak, s ezzel életre szóló barátságokat köthet. Sokan így direkt választják ezt az életmódot, és semmi pénzért nem lehetne őket máshova csábítani.
Generali a Biztonságért Alapítvány bemutatása
Generali közlekedésbiztonsági projekt bemutatása
