|
|
Élet és mindennapok az egyetemen
Amikor valaki – szüleitől, vagy mástól – azt hallja, hogy az egyetemi-főiskolai évei lesznek életének leggyönyörűbbjei, először talán szkeptikusan reagál, mondván: apu és anyu már megint nosztalgiázik, talán a fele sem igaz. Pedig több ez, mint a szokásos „bezzeg az én időmben”, minden szava igaz, s az benne a legcsodálatosabb, hogy e korszak gyönyörűségét nemcsak visszatekintve vesszük észre. Értékes évek ezek, olyanok, mikor az ember tényleg szabad lehet, a szó szinte minden filozófiai és egyéb értelmében. Aki kihagyja, pótolhatatlanul kimarad valamiből. Ez az, amiért mindenképpen felvételizni kell, és nem csak a karrier vagy a tudományok.
A beavatás
Ennek a szabad és tartalmas életnek is vannak főbb eseményei, melyeket nem érdemes kihagyni. Rögtön a legelső a gólyatábor. Felvételi értesítője mellé a leendő hallgató rögtön kap egy meghívást, melyben a nyár egyik utolsó hetének pár napjára ígérnek kulturált szórakozást az ország egy kellemes pontján. Ezt a meghívást semmiképp sem érdemes visszautasítani, hiszen a buli mellett hasznos információkkal gazdagodhat a leendő gólya (azaz elsőéves hallgató). Itt ugyanis a szellemes csapaterősítő feladatok mellett (melyek célja a leendő évfolyam összekovácsolása) a szervező felsőbb éves diákoktól sok praktikus tanácsot kaphatunk, beleértve a problémásabb tanárokhoz szükséges használati utasítást. Emellett kitűnő alkalom arra, hogy a hallgató megismerje évfolyamát, és mintegy pre-release gyanánt barátságokat kössön már az első nap előtt. Egy ilyen tábor hangulata általában kedves és törődő. Vannak rémhírek, miszerint egyes egyetemek gólyatáborai nem szólnak másról, mint hogy a felsőbb évesek terrorizálják a gólyákat, és a túlélés kész ajándék. Ezért mindig érdemes megkérdezni valakit, aki már régebb óta az adott intézmény hallgatója, hogy táborügyileg mi a helyzet.
Buli! Buli! Buli!
Az elsőévesek másik nagy eseménye a gólyabál, melynek lényege, hogy egy bolondos gólyaeskü elmondása után frakkban-nagyestélyiben a bátor jelentkezők szépen koreografált táncot adnak elő mindenki nagy gyönyörűségére. Ezután dínomdánom reggelig, jó esetben egy sztárvendég vezényletében. Persze nem ez az egyetlen bulizási lehetőség a kollégákkal. Több egyetemnek (pl. Közgáz, ELTE BTK, Károli) van saját szórakozóhelye, ahol reggelig mulathat minden vállalkozó szellem. Ha nincs ilyen, akkor sem kell aggódni, az adott karnak általában van valami bevett törzshelye a városban, ahova el lehet járni kirúgni a hámból és berúgni a keretből. Aki a beszélgetős esték híve, azt számos egyetemistákra-főiskolásokra specializálódott kiskocsma várja szerte bármelyik városban. Több intézmény tart egyetemi napokat, ahol a hallgatókat színvonalas programokkal, érdekes vendégekkel és gusztusos sörsátorral várják. Az ilyet nem érdemes kihagyni, hiszen ha ebben a korban nem él az ember egy kicsit, akkor mikor fog?
A közösség színtere
Az egyetemi élet egyik fontos színtere a büfé. Egy hely, ahol mindenki megfordul, és – a könyvtárral ellentétben – még beszélgetni is lehet. A falatozók kínálata és felszereltsége egyetemenként és karonként eltérő, de közös jellemzőjük a színvonalas kiszolgálás, és hogy meleg étel is kapható. Némelyik campusban minden épületre jut egy-egy jó büfé. Ilyenkor érdemes végigenni az összeset, majd belátásunk szerint kiválasztani egy törzshelyet, ahol egy idő után már felismernek, és kérés nélkül is a kedvencünket rakják elénk. Aki a konvencionálisabb étkeztetést kedveli, az általában talál menzát, melyet leginkább azért érdemes látogatni, mert sok tanárral futhat össze az ember.
ZH-tól a kollokviumig
Mielőtt a becses olvasóban az ragadna meg, hogy az egyetem tulajdonképpen az evésről és a mulatozásról szól, le kell szögeznem: egy kicsit azért tanulni is kell néha. Sokat pedig annál gyakrabban. Alapvetően két típusú óra van: gyakorlati és elméleti, ezek elnevezése intézményenként eltérő lehet, általában szeminárium és előadás. Az előadást nem mindig kötelező látogatni, és jellemzője, hogy egy nagy teremben sok ember hallgat egy náluk okosabbat, aki végig az adott témáról beszél. A szeminárium családiasabb jellegű, mindössze tíz–tizenöt fővel tartják egy kis teremben, s a közös munka jellemzi. Hátrányaként szokták említeni a kötelező jelenlétet, ami azonban egy jobb tanár vagy csoport esetén kellemes kötelesség. A számonkérés módja lehet félév végi vizsga (írásbeli vagy szóbeli), szemináriumi (házi-) dolgozat, illetve évközi zárthelyi dolgozat (ZH). Egy-egy tantárgy sikeres elvégzéséhez azonban a középiskolával ellentétben nem elég az órán elhangzott és a tankönyvben kiadott anyag, így a hallgató a vizsgaidőszak kezdetével kénytelen lesz beköltözni egy jobb környékbeli könyvtárba. A félév elején megkapott tematikák alapján érdemes már előre kigyűjteni a fontosabb könyveket, mivel félév végén ezeket általában hamar elkapkodják.
Szabad óraválasztás
Furcsa lehet a középiskola után, hogy az egyetemi és főiskolai oktatás általában félév alapú, azaz minden szemeszter végén számonkérés van, és félévente újra be kell iratkozni, új órarendet készíteni. A kreditrendszernek köszönhetően a hallgatók a megadott kereteken belül maguk oszthatják be tanrendjüket, péntekre például lehetőség szerint nem érdemes órát felvenni. Mint ahogy hajnali vagy esti órákra sem. Az persze más kérdés, hogy a legjobb órákat képesek néha a leglehetetlenebb időpontokrameghirdetni. Sok intézményben már elektronikus tantárgy-adminisztráló rendszer (ETR, Neptun) működik, melynek segítségével a hallgató sorban állás helyett a világhálón keresztül menedzselheti tanulmányi ügyeit. Mivel azonban minden tanintézmény más és más, nem lehet egységes és örök érvényű jellemzőket közölni. Csak egy általános kép adható, mely később, a karon szerzett információk segítségével lesz árnyaltabb és reálisabb. Már csak azért is érdemes intézményenként érdeklődni, mert a magyar felsőoktatásban ez idő tájt lezajló gyökeres változások mélyen érintik minden intézmény képzési struktúráját. Egy valami azonban talán sosem változik: a hamisítatlanul szabad és fiatalos egyetemi légkör.
Generali a Biztonságért Alapítvány bemutatása
Generali közlekedésbiztonsági projekt bemutatása
