

Amit várnak tőled: speciális felkészülésre van szükség, hiszen magas a követelményszint. Egészen kiemelkedő tudást kell megszerezni a felvételi tárgyakból, a jelentkezőknek szinte tökéletes biológiai, fizikai ismeretekkel kell rendelkezniük. Az a széles körben elterjedt nézet, hogy az orvosi egyetemekre a legbiztosabb út az egészségügyi szakközépiskola, súlyos tévedés és félreértés. Ezeknek az intézményeknek ugyanis egészen más a profiljuk: gyakorlati képzést kell nyújtaniuk a leendő egészségügyi dolgozóknak. Messze nem tudják azonban a szaktárgyakból: biológiából, fizikából azt a szintet nyújtani, amit egy gimnázium ad a diákoknak.
*******
Ezt tanulod majd: gyakran okoznak nehézséget a jelentkezőknek az elektromágneses, radioaktív sugárzással, fénnyel kapcsolatos kérdések. Ezek nem középponti témái a középiskolai fizikaoktatásnak, hiszen nagyon sok mindent kell ott megtanulnunk. Orvosi szempontból azonban rendkívül lényeges területek, hiszen az egészségügyben ma már nélkülözhetetlen a sugárdiagnosztika, a röntgensugárzás stb. Ez a magyarázata annak, hogy az oktatásban periférikusnak látszó kérdéskörök a felvételi tesztekbe bizony bekerülnek, s nemegyszer gondot okoznak a jelentkezőknek.
A képzés három szakaszra tagolódik: elméletre, preklinikumra és klinikumra. Az elméleti, alapozó tárgyak az első két évben kapnak helyet, ezek a következők: orvosi kémia, orvosi biológia, biofizika, anatómia, szövet- és fejlődéstan, biokémia, élettan. A klasszikus elméleti tárgyak mellett az első két évben megjelentek az ember szociális lény voltával foglalkozó tárgyak is, mint az orvosi szociológia, orvosi antropológia.
A preklinikum évének a III. évet tekintjük, mikor is hallgató az ún. átvezető, még javarészben elmélet, de már sok klinikai vonatkozást is tartalmazó tárgyakat, a kórélettant, a mikrobiológiát, a patológiát és a belgyógyászati propedeutikát tanulja. A preklinikai (és részben) elméletinek is mondható tárgyak közül csak egy van a IV. évben: a gyógyszertan, mely a farmakológia és farmakoterápia alapjait oktatja.
A IV. és V. évben klinikai tárgyak szerepelnek a képzésben. A klinikai képzés során a belgyógyászat, a sebészet, az ortopédia, a traumatológia, a szülészet és nőgyógyászat, a kardiológia, az oxiológia, a gyermekgyógyászat, a szemészet, a fül-orr-gégészet, a bőrgyógyászat, a neurológia, a pszichiátria, a fogászat, az igazságügyi orvostan és a közegészségtani ismeretek című tárgyakat tanulják hallgatóink.
A tantárgyak főbb számonkérési formái a gyakorlati jegy, a kollokvium, a szigorlat, a záróvizsga. Az egyetemi tanulmányokat a hallgatók szakdolgozattal és záróvizsgával fejezik be. A záróvizsgákon a hallgatók a gyakorlati szakmai vizsga, vagyis betegvizsgálat mellett egy írásbeli teszttel és egy szóbeli záró államvizsgán is bizonyítják felkészültségüket.
Az orvosi diploma megszerzése után alapvetően kétféle posztgraduális képzés közül lehet választani. Aki elsősorban a betegellátás területén kíván tevékenykedni, annak elengedhetetlen a szakvizsga megszerzése, amit a rezidensképzés keretében valósíthatnak meg. A választott szaktól függően 4-5 év alatt kell elsajátítani a gyógyító munkához szükséges szaktudást. Azok számára, akik kutatói ambíciókkal rendelkeznek, egyetemi oktatók szeretnének lenni, vagy éppen vezető pozíciót kívánnak betölteni, a doktori (PhD) képzés ajánlható. Ennek egyik formája az állami ösztöndíjas képzés, amikor 3 év áll a doktorandusz rendelkezésére ahhoz, hogy a képzés során kellő számú kreditpontot szerezzen, kutatói tevékenységet fejtsen ki, és megfelelő számú közleményt jelentessen meg. A tudományos fokozat megszerzése az önálló kutatói munka elismerése, és ennek birtokában tudományos támogatásokra lehet pályázni, és bizonyos állások betöltésére lehet jelentkezni.
********
Ahol állást találhatsz: az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése általános orvos (doctor medicinae universae, ennek rövidítése dr. med. univ.). A frissen végzett orvosok számára nyilvánvalóan a legkézenfekvőbb valamilyen betegellátó intézményben, egészségügyi szolgáltatónál való elhelyezkedés. Önálló orvosi munkára azonban csak szakvizsgázott orvosok jogosultak, így célszerű először részt venni a rezidensképzésben, amely kb. 2 éves törzsképzésből és szaktól függően hosszabb vagy rövidebb ideig tartó szakgyakorlatból áll. A rezidensképzés a korábban szakképzésnek nevezett tanulási forma utódja, és szervezett körülmények között biztosítja a kiválasztott szakterületen az elméleti és gyakorlati tudás megszerzését. Azok számára, akik elméleti tárgyak iránt érdeklődnek, és inkább kutatómunkát szeretnének végezni, nem feltétlenül szükséges a szakvizsga. Számukra célszerűbb pályamodell a kutatóintézetben, egyetemen való elhelyezkedés. A legkiválóbbak számára itt a tudományos fokozatszerzés jelenti az előrehaladás útját.

Generali a Biztonságért Alapítvány bemutatása
Generali közlekedésbiztonsági projekt bemutatása