|
|
Amit várnak tőled: az a fiatal jelentkezzen jogásznak, akinek a pálya iránti érdeklődése belülről fakad. Ne csak a történelmet tudja, legyen talpraesett. Érdeklődjön a társadalom általános intézményei, a politikai és szociológiai kérdések iránt. Azoknak is itt a helyük, akiket mindez elméletben érdekel, nekik a jogtudomány területét tudom javasolni. Jómagam jogtörténész vagyok, és rendre 40–50 hallgató foglalkozik az egyetemen kimondottan történeti, jogtörténeti kérdésekkel: nagyon komoly, publikálható munkákat írnak, versenyeznek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy tévhitben él, aki azt hangoztatja, a jogi pályára csak nagyon talpraesett diákok jelentkezzenek. Ez persze még korántsem elég: némi történeti és bölcseleti véna is szükséges az érvényesüléshez. A jogi karok precízen, pedánsan fogalmazni tudó jelentkezőket várnak, akik a jogszabályokat majd megértik, és meg is tudják fogalmazni gondolataikat.
Az ez évi tapasztalatok fényében elmondhatom, hogy szükség van az emelt szintű érettségi pluszpontjaira a jogi karokra való bejutáshoz – annak ellenére, hogy ez a jogi karok dékáni kollégiumának döntése alapján nem kötelező feltétel.
*******
Ezt tanulod majd: a jogi karokhoz általában a jogász szakot társítják, pedig a 400–420 nappali tagozatos hallgató közül például az ELTE-n évente mintegy 200 hallgató kezdi meg politológia szakos tanulmányait. A legtöbb karon, így nálunk is több szak indul, ami színesíti az egyetemi életet, s lehetővé teszi a szakmák közti átjárást. A jogász szakon elvárt kemény tanulással kapcsolatos híreszteléseknek lehet hinni, a karon a vizsgák kemények, a tananyag bőséges. A nehézséget többek között az okozza, hogy a joganyagot a maga technikájával, magyarázatával, nyelvezetével kell megtanulni. Szokás mondani, hogy a jogász szakon sokat kell biflázni, ami bizonyos értelemben igaz is, hiszen a jogszabályokat úgy kell megtanulni, ahogy azok le vannak írva. Nem lehet hozzávetőlegesen megtanulni a rendelkezések szövegét, mert többnyire nincs jobb és nincs rövidebb megfogalmazás a jogszabályi textusnál. Nem állítom, hogy logika nélkül lehetséges lenne jogszabályt tanulni, de a két tényező, a gondolkodás és a szövegelsajátítás, együtt jellemzi a tanulmányokat.
Ráadásul az utóbbi időben a vizuális művelődés és a multimédiás kultúra terjedésével megváltoztak az olvasási szokások. Ez pedig – tapasztaltuk –oda vezetett, hogy sok hallgatónknak gondot okoz a nagy terjedelmű szövegek feldolgozása, megértése, elsajátítása. Egy féléves tárgy anyaga megközelíti a 400–500 oldalt, s nem úgy, mint a gimnáziumban, illusztrált anyagként, hanem kép nélkül, puszta szövegként, amihez ráadásul hozzá kell olvasni a jogszabályokat, forrásokat, szemelvényeket, jogeseteket. Rendkívül sokat kell olvasni, a jog vizuális eszközökkel nem sajátítható el. A hallgatóknak tehát meg kell érteniük, hogy az egyetemi szemeszter nem csupán vizsgaidőszakból áll, egyre fontosabbá válik a folyamatos tanulás.
A jogász feladata a politikai akaratnak megfelelően megfogalmazni a jogszabályokat, a politikusok, az akaratképző központok által elvárt magatartások tételes jogi kereteit. Ellenőrizni és egybevetni a jogszabályi rendelkezéseket a társadalom tagjainak valódi magatartásaival, feloldani a társadalmi konfliktusokat, s megtalálni a módját, hogyan tudja a társadalmat a kívánt irányba terelni. Ugyanakkor feladata a polgárok jogainak védelme is az állam, a politika, a hatalom esetleges visszaéléseivel szemben. Ennek megfelelően a teljes magyar jogrendszer keresztmetszetét oktatják a karon: alkotmányjogot, büntetőjogot, perjogokat, magánjogot, közigazgatási és pénzügyi jogot tanulnak a hallgatók. A jogi kari képzésben sok alapozó, kultúrát, kulturált gondolkodást, szituációkezelést szolgáló tárgyunk van. Ezek közül több a kötelező stúdiumok közt szerepel (filozófia, közgazdaságtan, szociológia, politológia), de kínálunk számos fakultatívan választható tárgyat is, mint pl. protokolláris ismereteket, retorikát, pszichológiát, logikát, informatikát. Ezt már egyfajta specializációnak is felfoghatjuk, mert érdeklődésének megfelelően különféle irányokban indulhat el a hallgató. A politológus is vehet föl jogász tárgyakat, és ez fordítva is igaz. Filozófiája szerint a jogászképzés a jogásznak nemcsak speciális szakképzést biztosít, nem csupán azt, hogy mit tegyen hivatalokban, bíróságok előtt, hogyan mentse majd ügyfelét, hanem olyan általános társadalompolitikai műveltséget ad, mely alkalmassá teszi a jogászt a társadalom valamennyi zónájában az eredményes ténykedésre. A gazdasági-vállalkozói tevékenységtől a bankszféráig, a diplomáciától a közigazgatásig, a művelődéspolitikától a médiáig.
********
Ahol állást találhatsz: a végzett jogász két irányba haladhat az egyetem után: az igazságügy felé (ez a filmekből is ismert, klasszikus jogászszerep: talár, bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző), vagy a társadalom legváltozatosabb, legkülönfélébb területeire. Vállalkozik, nagy multinacionális vállalatok jogi osztályán dolgozik, tanácsadó, védjegyperekkel, területfejlesztési kérdésekkel, műemlékvédelemmel stb. foglalkozik. Akárhová nézünk a társadalomban, mindenütt létezik jogi probléma, jogászokra tehát nagy szükség van. A jogi képzésből kikerültek specializálódnak; ma már ritka az olyan jogász, ügyvéd, aki mindenhez ért, mert az ügyek megszaporodása kikényszerítette a szakosodást. Egyébként van olyan ország, ahol a jogászt valamiféle „társadalmi szakmérnöknek” képzik arra, hogy a törvények elsajátításán és alkalmazásán túl, tehát a tradicionális jogász szakágakhoz (bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző) szükséges ismeretanyagon túl ne kapjon „fölösleges” képzést. Nálunk, Magyarországon és Kelet-közép-Európában is hagyományosan jellemző a jogász univerzális képzettsége. A jogász széles műveltségű, rutinos társadalomtudományi szakember, aki a társadalom különféle területein bukkanhat föl. A kultúrában, művelődéspolitikában, a vállalkozói és bankszférában, a multinacionális cégek környékén, az európai és nemzetközi hálózatokban, az eurobürokráciában, nemzetközi szervezetekben, diplomáciában, az ENSZ szakosított apparátusaiban, a NATO-bürokráciában, különféle politikai zónákban, önkormányzatoknál, közigazgatási szervezeteknél egyaránt dolgoznak jogi végzettségű emberek.
A jogász tehát valójában univerzális szakember, aki a társadalommal, annak szervezetével, szerveződésével, működésével, belső egységeivel, pszichológiájával, reakcióival foglalkozik. Emellett szakértője az államnak mint szervezetnek, érti és kezeli annak teljes működési rendszerét, beleértve annak szabályozási rendszerét, a jogi rendezés kiépülését. Tisztában van azzal, hogyan működik az állam, a pártok, az állami szervezetek, a képviseletek, s világosan látja mindezek kapcsolatait. Alkotója és alkalmazója a jognak, ami az állam és a társadalom összehangoltságáról szól.
Senki sem tudja, hány jogász dolgozik ma Magyarországon. Az ELTE jogi karán működik egy karrierközpont, a Felvételi és Pályakövetési Iroda, amelynek többek között az a feladata, hogy folyamatosan nyilvántartsa végzett hallgatóink pályaútját a társadalomban. Az iroda adatai szerint a jogi karok öt év alatt közel 15 000 végzett jogászt bocsátottak ki a munkaerőpiacra. Jelenleg az igazságügyi szférában dolgozók létszáma ugyancsak 15 000 fő. A két szám egybevetése alapján világos, hogy egy ötéves ciklus alatt a jogászképző helyek elvileg feltöltik a teljes jogi apparátust. De akkor hol van a többi jogász? Nyilvánvalóan a társadalom egyéb zónáiban, ahol megtalálták számításukat máshol, másmilyen keretek között. Mostanában sokat beszélnek a sajtóban, a politikában a jogásztúlképzésről. A fenti adatok azt mutatják, hogy az igazságügyi szféra létszámigényéhez képest valóban van túlképzés, ezt azonban a társadalom jogászfelvevő képessége messzemenően ellensúlyozza. A bíróságok és ügyészségek képviselői elégedetten nyilatkoznak a helyzetről, ugyanis a végzett jogászok „krémjéből” válogathatnak. Akiknek igazi problémát jelent: az ügyvédség. A rendszerváltás óta eltelt 15 esztendő alatt a korábbi 400-ról több mint 4000-re emelkedett a budapesti ügyvédek létszáma. Ez pedig kemény versenyt ígér. Mindezzel együtt én nem látok csapatostul kóborló, diplomás, munkanélküli jogászokat. Az a hiedelem, hogy a megszerzett jogi diploma nyomban presztízzsel rendelkező munkahelyet is jelent, már a múlté. A végzett jogásznak ugyanúgy meg kell küzdenie a jó álláshelyekért, mint bármely más szakma oklevelét birtokló szakembernek. Nem véletlen, hogy szakmai ismeretek mellett talpraesettséget, realitásérzéket követel meg a munkaerőpiac, hiszen csak így tudják a frissen végzettek megvetni lábukat a társadalomban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara ehhez igyekszik segítséget nyújtani, s megfelelő munícióval látni el kibocsátott hallgatóit.
Generali a Biztonságért Alapítvány bemutatása
Generali közlekedésbiztonsági projekt bemutatása
