|
|
Sajnos ki kell ábrándítanunk mindenkit: nem igazak az egyetemekről kialakult képzetek, melyek szerint az egyetemisták sokkal több szünetet kapnak, egyáltalán nem kell tanulniuk, folyton csak buliznak. Az igazság az, hogy az egyetem mély vízbe dob. Nem segít felszínen maradni, így meg kell tanulni saját erőből a partra vergődni.
Mindenkinek saját magának kell kiharcolnia az egyes jogosítványokat, az ösztöndíjakat, de még a szükséges könyvek után is rohangálni kell. Emellett persze nagy előny, hogy a szorgalmi időszakban (szeptember–december, február–május) nincsenek számonkérések, így a bulira is jut idő.
Azt mondják, a bölcsész elvetemült, s ez így igaz. Elvetemült, mert hisz abban, hogy maximális iskolai leterheltség mellett tud még könyvtárba járni, tanulni, és ünnepelni is. A bölcsészt az egyetem első napján magára hagyja az élet. Ő ilyenkor rosszabb esetben csak teng-leng, nem tesz semmit, jobb esetben viszont kihasználja a fel-felbukkanó lehetőségeket, és még több, még nagyobb tudásra tesz szert.
Hogy miért fontos ez? Mert manapság semmi sem biztos, így az sem, hogy a látszólag tekintélyes bölcsészdiplomával el tudunk helyezkedni. Ezért aztán jó, ha más téren is képezzük magunkat, vagy a saját területünkön szerzünk tapasztalatokat. A nyelvszakos fordítson újságokból, a kommunikáció szakos készítsen interjúkat, riportokat az egyetemi lapnak, hátha egyszer még jól jön, hogy megtette. Ne feledjük, a kapcsolati tőke is nagyon fontos. Sokkal könnyebben kapsz állást, ha már ismered azt, aki elbírálja pályázatodat, és tudja, mire vagy képes.
A bölcsész általában felveszi a tanárképzést is. Nagyon fontos, hogy elhivatott legyen a szakma és a szellemi területek irányában. Nem árt, ha rugalmas is az illető (főleg az egyetemi adminisztrációval szemben). Ezen kívül szükség van még egy nagy adag humorra is, mert másképp nem lehet átvészelni a négy vagy öt évet. Jó, ha megtanulunk nevetni a dolgokon, majd továbblépni. Megváltozni úgysem fognak a kedvünkért, próbáljuk inkább a lehető legjobbat kihozni környezetünkből.
Akkor lehet belőlünk jó tanár, ha szeretjük a szaktárgyunkat, és át tudjuk adni tudásunkat másoknak is, legyen tehát némi retorikai készségünk. Ha nincs, az sem baj, mert a szónoklás művészete tanulható. A Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó szerint fontos még, hogy legyen jó az önértékelésünk, bízzunk magunkban.
A megkérdezett egyetemisták egyetértenek abban, hogy a bölcsészhallgató kitartó, nem adja fel az első buktatónál, emellett azonban fontos tulajdonságai a türelem és a tolerancia.
Azért hasznos az így megszerzett bölcsészdiploma, mert nagyon sok jó álláslehetőség közül válogathatunk majd. Már az egyetemen lehet specializálódni, és a diploma után a bölcsész lehet tanár, nyelvész, irodalmár, író, televíziós személyiség és még sok minden más. Ez már csak a döntéstől függ. Dr. Manherz Károly, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja szerint például a rugalmas órarend lehetővé teszi, hogy a diákok továbbképezhessék magukat, vagy az elhelyezkedéshez szükséges gyakorlatot megszerezzék.
Generali a Biztonságért Alapítvány bemutatása
Generali közlekedésbiztonsági projekt bemutatása
