
|
Nem az a lényeg, hogy mindent el tudj mondani
Könnyen gondolhatnánk, hogy szóbeli vizsgánk sikeressége kevésbé fontos, mint az írásbelié, hiszen az itt megszerezhető pontszám az összes pontnak csak az egyharmadát adja. Ennek ellenére a szóbeli legtöbbünk számára alaposabb felkészülést igényel, és jóval ijesztőbb esemény, mint írásban számot adni. |
A középszinttel ellentétben az emelt szintű szóbeli vizsgán ráadásul nem a megszokott iskolai környezetben és nem (csak) a már jól ismert, korábbi tanáraink, hanem egy háromtagú, teljesen idegen tanárokból álló vizsgabizottság előtt kell számot adnunk tudásunkról. Sokak szemében már ez a puszta tény, a korábbi kapcsolat, egyfajta meghittség, bizalom hiánya félelmetesebbé teszi az emelt szintű matúrát. Ebből adódóan mindenkiben felmerül a kérdés, hogyan viszonyulnak a külső vizsgabizottság tagjai a vizsgázókhoz.
Harc a szimpátiáért
A szakemberek válasza megnyugtató: a tapasztalatok azt mutatják, hogy diákbarát módon azt keresik a bizottságok tagjai, mit tud a vizsgázó, nem pedig azt, mit nem. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a vizsgának ebből a vonásából adódik egy fontos különbség: a vizsgázó és a kérdező tanárok között a legtöbb esetben nincs meg a korábbi személyes kapcsolat, hiányzik a közös múlt. Emiatt a diákoknak jóval pontosabban kell kifejteniük gondolataikat, nem számíthatnak arra, hogy akkor is megérti őket a kérdező, ha egy kicsit lazábban, az órai beszélgetésekre jellemző módon fogalmaznak.
Időcsapdába kerülve
Sokak számára megtévesztő lehet a tudat, hogy az írásbelit közvetlenül a tanulmányi időszak végén kell megírni, míg a szóbelire hosszabb felkészülési idő jut. Ráadásul ebben az időszakban már nem kell iskolába, órákra járni, és a szaktanárok általában konzultációs lehetőséget (időpontokat) biztosítanak diákjaiknak. Ez a különbség természetesen nincs meg a korábban érettségizettek esetében (akik ismétlő, szintemelő vizsgát tesznek, és iskolába már nem járnak), de számukra is fontos, hogy az írásbeli és a szóbeli vizsga között megismerhetik írásbeli eredményüket, és ennek az ismeretnek a birtokában fejezhetik be felkészülésüket. Igaz, ezután többnyire már nem túlságosan sok idő marad a további felkészülésre: a tanév rendjétől függően ez az idő legfeljebb egy-két hét lehet. Ugyanakkor az is igaz, az írásbeli dolgozat hibái rávilágíthatnak valamilyen, jobb esetben még pótolható hiányosságra. Érdemes jól felhasználni ezt az időt, hiszen közepes eredményért emelt szinten már hét pluszpont jár.
Aki hisz a sikerben, azt felveszik
A másik kulcsfogalom a tapasztalat: ismerni kell és már a felkészülés periódusában újra és újra át kell élni a vizsgahelyzetet. Az egyetemi évek alatt, a majdani vizsgazáporban már természetes rutinnal rendelkeznek a hallgatók, és egyre több szituációt reflexből oldanak meg. Talán mindezek mellett a legfontosabb tényező, amelynek a birtokában kell lenni: a hit. Aki nem számolgat és mérlegel, hanem hisz a sikerben, azt felveszik. Természetesen a hitnek folyamatos és kitartó munkával kell párosulnia, hogy ez biztosan így legyen. Nem szabad pusztán csak az egyik vagy a másik szempontra figyelni. A vizsgán az értékelési szempontok között szerepel a tárgyi tudás, az érvelőkészség, az előadókészség, formai elemek és a nyelvi kifejezőképesség is.
A 6 legfontosabb kérdés a vizsgákról:
1. Mi a sikeres érettségihez vezető legelső lépés?
– Érettségianalóg teszteken gyakorolva el kell sajátítani a sikeres írásbeli érettségihez szükséges tudásanyagot, hiszen az írásbeli vizsga eredménye meghatározó súllyal szerepel a vizsga végleges minősítésében. Ezt kell aztán egy jól sikerült szóbeli érettségivel megkoronázni.
2. Mire kell figyelni a szóbeli vizsgán?
– Az értékelési szempontokat maradéktalanul kielégítő felelet felépítésére, következetes, használható vázlat írására, a lényegre reflektáló, értelmes és megnyerő előadásmódra, a nagyságrendekre és a megfelelő arányokra.
3. Mit érdemes tenni, ha nincs elég idő a felkészülésre?
– Ne ess pánikba. A kevesebb tudást is elő lehet adni megnyerően. Összefüggéseket, kohéziós támpontokat keresni, a tananyag kardinális csomópontjait megtalálni és a feleletet ezekre felépíteni.
4. Érdemes-e emelt szintű vizsgát tenni?
– Feltétlenül. A független bizottságtól nem kell félni, ők a diákért és nem a diák ellen tevékenykednek. Az egyetemi évek alatt mindennapi jelenség lesz az ismeretlen vizsgáztatók előtti fellépés. Az elmúlt évben az emelt szintű vizsgák eredményének átlaga pedig jelentősen meghaladta a középszintű vizsgákét.
5. Milyen könyveket érdemes használni a középiskolai tananyagon túl a felkészüléshez?
– Az új rendszer szempontjait szem előtt tartó és az érettségi vizsga követelményeit teljes részletességgel ismerő szakemberek tankönyveit. Ezek segítik a rendszerezést, kiemelik a tananyag meghatározó csomópontjait, és érettségikompatibilis tudásanyagot tartalmaznak.
6. Mikor kezdjek el intenzíven tanulni?
– Ennek a mondatnak az elolvasása után azonnal!

Generali a Biztonságért Alapítvány bemutatása
Generali közlekedésbiztonsági projekt bemutatása